2009. március 16., hétfő

Hallgasd meg a finn himnuszt :)

Jégtörő hajó :)

Finnország himnusza

(Runeberg szobra)

A „Maamme” (Földünk) a Finn nyelvű címe Finnország nemzeti himnuszának. A himnusz címe Svéd nyelven - mely Finnország második hivatalos nyelve – Vårt Land.

A finn nemzeti himnuszt Johan Ludwig Runeberg írta és Fredrik Pacius zenéjével 1848. május 13-án a Flóra ünnepet tartó diákok adták elő a Helsinkihez tartozó Kumtahti Manor mezején. Runeberg a Porvoo Líceum igazgatója az eredeti szöveget svédül írta „Vart Land” címmel két évvel korábban. Az eredeti vers 11 versszakból állt. A verset 1846 őszén publikálta az 1808-1809-es háborúról írt „Fanrik Stals Sanger” (Stal kadét történetei) című 35 balladát feldolgozó kötetének előhangjaként. E háború eredményeként az 1809-es haminai egyezménnyel került Finnország Svédországtól Oroszországhoz. Runeberg célja a finn nemzeti érzések felélesztése volt. Azt mondta, hogy a mű megírására Vörösmarty Mihály 1836-ban írt „Szózat” című költeménye ihlette, mely magyar nemzeti ének lett. Runeberg verse a XX. Századra oly mértékben hatott a nemzeti érzésre, hogy a szerző a nemzet költője lett. Fredrik Pacius a Helsinki Egyetem német származású tanára volt, és bár a költeményt korábban már többen is megzenésítették, mégis az ő zenéjével lett népszerű. Olyannyira, hogy később ez lett a zenéje az észt nemzeti himnusznak a „Mu isamaa” -nak is. A finn történészek azt tartják, hogy Finnország 1848. május 13-án Flóra napján született. A mű finn szövegét Paavo Cajander írta a XIX.sz. végén.

Finnország zászlaja


A finn zászló finn neve siniristilippu, ami magyarul kék keresztes zászlót jelent.

A zászló történelme a 20. század elejére nyúlik vissza (Finnország 1917 óta független állam), a dán zászló (Dannebrog) mintájára modellezték. 1918. május 29-én fogadták el állami zászlónak.

Egyes források a zászlót svéd eredetűnek tartják, aminek lehet is valami alapja, lévén, hogy Finnország a XII. századtól 1809-ig Svédország része volt. Mivel az összes többi észak-európai zászló hasonló mintájú, nehéz biztonsággal kijelenteni melyik alapján mintázták.

A zászló aránya 11:18, fehér alapon kék kereszttel; a kék sávok szélessége 3 egységnyi. Zászlórúdon alkalmazva a zászló ajánlott szélessége a rúd magasságának hatoda. Az arányai a hosszabb oldalán 5:3:10, a rövidebb oldalán pedig 4:3:4. A hivatalos állami zászló a közepén látható címertől eltekintve ugyanilyen. A katonai zászló tripla fecskefarkú, címeres és egy egységnyivel hosszabb, 5:3:6:5 arányú. Magas rangú vezetők (például az államelnök, védelmi miniszter, tengerészet főparancsnoka stb.) jelenlétét a zászló bal felső szegletébe helyezett megfelelő emblémával jelezhetik.

A kék szín az ország sokezer tavát és tiszta egét jelképezi, a fehér pedig a hóval borított tájat és a fehér éjszakákat. Elsőként, 1862-ben, egy költő és történész, Zachris Topelius javasolta, hogy ezek legyenek Finnország nemzeti színei. Korábban – a címer alapján – vörös és sárga volt a nemzeti szín, ez az 1850-60-as években lezajlott viták során változott kékre és fehérre. Akkor azonban az Oroszországhoz tartozó autonóm finn országrész Parlamentje nem tűzte napirendre a saját zászló kérdését. Az ország függetlenné válása után ismét pályázatot hirdettek az új zászló megalkotására, melyet Eero Snellman és Bruno Tuukkanen művészek nyertek. A zászló közepén található címer Olof Eriksson munkája.

A finn törvények szerint a zászló nem lehet piszkos vagy szakadt, megjelenésén változtatni tilos, mosás után csak beltérben szárítható. Tiszteletet kell adni neki, nem temethető el, és funkciójától eltérő célokra nem használható.

A nemzeti ünnepeken és állami eseményeken kívül számos, nem ünnepnapnak minősülő, ún. zászlós nap létezik Finnországban. Ilyenkor valamely esemény előtt tisztelegve reggel nyolc és napnyugta (illetve nyáron este 9) között lobog a finn zászló. Kivétel ez alól Juhannus ünnepe, amikor a zászlót kivételesen nem húzzák le éjszakára.

Kettős magánhangzók (diftongusok)

- a finnben kettős mgh-k, idegen néven diftongusok is vannak
- ez a finn hangrendszernek egyik legszembetűnőbb eltérése a magyar hangrendszertől
- a kettős mgh-ban két rövid mgh egyesül egy szótagértékű, összetett mgh-vá
- szótagban nem válnak szét
- a szótagnyomaték a finnben a kettőshangzó első elemén van, a második elem ezzel szemben csökkentett nyomatékú

1.) Felosztás

- a kettőshangzók száma a finnben igen nagy, 16, annyi tehát, mint az egyszerű rövid és hosszú mgh-k száma együttvéve
- két főcsoportba szokták osztani
- nyílók azok a diftongusok, amelyeknek első eleme az u,y,i zért (felső nyelvállású) mgh-k valamelyike, második eleme pedig egy megfelelő képzésű nyíltabb mgh
- záruló diftongusok pedig csak azok, amelyeknek második eleme az u,y,i mgh-k valamelyike

2.) Szótaghelyzet

- szótaghelyzetük szerint a finn diftongusok kétfélék

a)
- csak az első szótagban fordulnak elő nyíló diftongusok, továbbá zárulók közül csak az u végűek és az y végűek

b)
- bármely szótagban előfordulnak - tehát az első szótagon túl is - az i végű kettőshangzók
- ebből a szabályból a kiejtésre fontos tudnivalók következnek

- ha az első szótagon túl találkozunk olyan mgh-kapcsolattal, amelynek második eleme nem i, akkor az ilyen kapcsolatok elemeit külön szótagba kell ejtenünk
(aura, szótagolva: au-ra ---> eke; antautua, szótagolva: an-ta-u-tua ---> megadja magát)
- az i végű kapcsolatok minden szótaghelyzetben egybeolvasandók
(vaivoin, szótagolva: vai-voin ---> nehezen)

- azok a mgh-kapcsolatok, amelyek nem szerepelnek a diftongusok táblázatában, mindig külön szótagba tartoznak, tehát nem olvashatók egybe (luen, szótagolva: lu-en ---> olvasok)

- összetett szó tagjainak érintkező mgh-i nem olvasnak kettőshangzóvá, tehát külön szótagba tartoznak (isoisä, az összetétel tagjai szerint válik szét: iso-isä --->nagypapa)

3.) Ejtési példák

- az egyes diftongusok, illetőleg diftongus-csoportok ejtésmódjára a következőket kell szem előtt tartani:

a) Nyíló diftongusok
- második elemük csökkentett nyomatékú, de azért megőrzi eredeti hangszínét

ie
mieli, szótagolva: mie-li ---> kedv
- ügyeljünk a kettőshangzó e elemének zártságára

uo
tuo ---> az, amaz
- egy szótag


työ ---> munka
- egy szótag

b) U végű diftongusok
- második, csökkentett nyomatékú u elemük is megőrzi eredeti hangszínét, nem válik v mshg-vá

au
kaura, szótagolva: kau-ra ---> zab

eu
keuhko, szótagolva: keuh-ko ---> tüdő
- ügyeljünk az e elem zártságára

iu
viulu, szótagolva: viu-lu ---> hegedű

ou
koulu, szótagolva: kou-lu ---> iskola

c) Y végű diftongusok
- itt is megőrzi az y eredeti hangszínét, csak csökkentett nyomatékú

äy
täytyy, szótagolva: täy-tyy ---> kell

öy
köyhä, szótagolva: küy-hä ---> szegény

d) I végű diftongusok
- ezeknek második eleme a kiejtésben erősen közeledik a j mshg ejtéséhez, de azt egészen nem éri el
- mégsem követünk el nagy hibát, ha a finn i végű diftongus helyén magyar módra mgh+j kapcsolatot ejtünk
- persze még pontosabb lesz az ejtésünk, ha arra törekszünk, hogy a j elem egy kissé azért e-be játszó legyen

ai
aito ---> igaz, valódi
- hasonló az 'ajtó' szóhoz, csak az első elem ajakkerekítés nélküli a

ei
ei ---> nem
- hasonló az 'éj' szóhoz, csak az első elem rövid e

oi
koira --> kutya
- hasonló a 'fojt' szó 'oj' kapcsolatának ejtéséhez

ui
puhui ---> beszélt
- hasonló a 'sujt' szó 'uj' kapcsolatának ejtéséhez

yi
myi ---> eladott
- hasonló a 'süly'szó 'üj' kapcsolatának ejtéséhez

äi
- äiti ---> anya
- hasonló az 'ejt' szó 'ej' kapcsolatának ejtéséhez

öi
löi ---> ütött
- hasonló a 'pöröly' szó 'öj' kapcsolatának ejtéséhez

2009. március 12., csütörtök

Saját videó :)

Csináltam már pár videót finnországi képekből, és most, hogy írom ezt a blogot, néha fel-fel rakok majd egyet. :) Remélem Mindenkinek tetszeni fog. :)

2009. március 10., kedd

Címer


Finnország címere egy vörös pajzs, amelyen egy kivont kardú, sárga színű koronázott oroszlán látható. Körülötte kilenc sárga rózsa helyezkedik el, amelyek az egykori tartományokat jelképezik. Az oroszlán egy handzsáron áll, amely keleti fegyver lévén a keleti ellenségek felett aratott győzelmet szimbolizálja.

Nyelvtörő

ABC már volt, kiejtés is, akkor most legyen egy kis nyelvtörő. :D Sok sikert hozzá, és nem csalni ám a kiejtésnél! ;) :D

Appilan pappilan apupapin papupata pankolla kiehuu ja kuohuu.

Vesihiisi sihisi hississä!

Kokko, kokoo kokoon koko kokko! Koko kokkoko? Koko kokko.

Yksiksesikö yskiskelet?

2009. március 8., vasárnap

Igazi lapp sátor :)

Hosszú magánhangzók

1.) Hangjelölés

- a finn helyesírás a mgh-hosszúságot nem ékezettel, hanem a betű megkettőzésével jelzi
- a kiejtést jelölő fonetikai átírásban vízszintes vonallal jelzik

2.) Kiejtés

- a finn hosszú mgh sem mennyiségileg (időtartam szerint), sem minőségileg nem azonos a megfelelő magyar hosszú mgh-val

a)
- időtartam szerint a magyarban a hosszú mgh mintegy kétszer akkora, mint a rövid
- ezzel szemben a finn hosszó mgh időtartama mintegy háromszor akkora, mint a rövid
- ebből az az ejtési szabály adódik, hogy igyekezzünk a finnben a hosszú mgh-t jó hosszan, tempós lassúsággal ejteni (aamu ---> reggel)

b)
- minőség szerint a magyarban a hosszú mgh több tekintetben eltér a rövidtől: annál feszítettebb ejtésű ( ide-így), olykor felsőbb nyelvállású, azaz zártabb
- a finnben azonban a hosszú mgh minőségileg nem, csak időtartamban különbözik a rövidtől
- a finn hosszú mgh tehát a tövidhez képest nem feszítettebb ejtésű, nem magasabb nyelvállású és ajakműködésben sem különbözik tőle

3.) Jelentésmegkülönböztető szerep

- a hosszú mgh pontos, világos elkülönítése a rövidtől azért nagyon fontos a finnben, mert a szó hosszú mgh-val sokszor egészen mást jelent, mint röviddel
- az időtartamkülönbségnek a magyarban is megvan a jelentősmegkülönböztető szerepe (tör-tőr), a finnben azonban ez a szerep nagyobb mértékben jelentkezik

tuli ---> tűz; tuuli ---> szél; tulli ---> vám
puro ---> patak; puuro ---> kása
tule ---> jöjj, gyere; tulee ---> jön
etsi ---> keresett; etsii ---> keres
talon ---> házat; taloon ---> házba
kylä ---> falu; kyllä ---> igen

4.) Hangállomány

- minden rövid mgh-nak megvan a hosszú párja, azaz 8 rövid mellett van 8 hosszú mgh

aa
- nagyjából a magyar á-nak felel meg, csak annál méghosszabb
aamu ---> reggel

ee
- a magyar é-nek felel meg, ...
tulee ---> jön

ii
- a magyar i-nek felel meg...
niin ---> így, úgy

oo
- a magyar ó-nak felel meg, csak nyíltabb és hosszabb
punoo ---> fon

uu
- a magyar ú-nak felel meg...
puhuu ---> beszél

yy
- a magyar ű-nek felel meg...
myy ---> elad

ää
- a magyar köznyelvben nincs megfelelője
- nyílt, hosszú e
ääni ---> hang

öö
- nyíltabb és hosszabb a magyar ő-nél
Töölö, egy városrész Helsinkiben

Rövid magánhangzók

A magyartól eltérő ejtésűek

a
- nem ajakkerekítéssel képzett hang, mint a magyarban
- magyar a hangot akarunk ejteni, de azt hirtelen megrövidítjük (kala ---> hal)

e
- zártabban, felsőbb nyelvállással kell ejteni, mint a köznyelvi magyar e-t
- aki a nyelvjárásból nem ismeri, az hosszú é hangot próbáljon ejteni, de azt hirtelen rövidítse meg (Pekka ---> Péter)

ä
- egészen nyílt e-féle hang
- jóval alacsonyabb nyelvállással képezzük, mint a köznyelvi magyar e-t (tämä ---> ez)

i
- mint a magyar 'ide' szóban (ilta ---> est)

o
- mint a magyar 'oda' szóban (loma ---> szünet)
- a magyarban a szó végén nem ejtünk rövid o hangot, ezért külön oda kell figyeljünk a szóvégi o helyes, rövid ejtésére

u
- mint a magyar 'fut' szóban (puku ---> ruha)

ö
- mint a magyar 'öt' szóban (kömpellä ---> esetlen)
- a magyarban szó végén nem ejtünk rövid ö hangot, ezért külön oda kell figyeljünk a szóvégi ö helyes, rövid ejtésére

y
- ü hang mindenféle hanghelyzetben (kyky ---> tehetség, képesség)

2009. március 6., péntek

ABC és kiejtés

A - aa

B - bee

c - see

D - dee

E - ee

F - äf

G - gee

H - hoo

I - ii

J - jii

K - koo

L - äl

M - äm

N - än

O - oo

P - pee

Q - kuu

R - är

S - äs

T - tee

U - uu

V - vee

W - kaksois-vee

X - äks

Y - yy

Z - tset

ä - ää

ö - öö




Kiejtés :

Y - Ü

S - SZ

A - (rövid) Á

E - (zárt) E

ä - (nyílt) E

ng - a g néma

- a magánhangzók és mássalhangzók hosszússágát a betű megkettőzése jelzi

Az ezer tó országa


Finnország az évszakok földje. Kék és fehér zászlaja hófehér telekről és a nyár kékvízű tavairól mesél. A kettő között ott a drámai tavasz, mikor hetek alatt minden zöldbe borul; valamint az ősz, annak vöröses-barnás forgatagával a város terein.

Finnország csak 1917 után vált függetlenné. Előtte idegen országok irányították - Svédország, majd Oroszország -, könnyáztatta történelmüket a túlélésért folytatott küzdelem határozza meg. Finnország minden bizonnyal Skandinávia legkevésbé megértett és kultúrálisan legelhatároltabb országa.

A finn nyelvet a svédek egészen a XIX. századig tiltották, mikoris Elias Lönnrot 1835-ben megírta a Kalevalát, a finn népmesék gyűjteményét, mely gyorsan meghatarozó alapjává vált egy tisztán felismerhető finn nemzeti kultúrának. A műre hatással volt a nemzeti romantika mozgalma a műveszetben, mely a XIX. század második felétől kezdett felvirágozni. Ehhez járult hozzá Jean Sibelius zenéje, mely az oszágnak egyéni hangott adott.

Finnország nagyrésze sík terület, tavakkal és erdőségekkel borítva, ám ennek ellenére területe jól elkülöníthető részekre osztható. Délen található Helsinki, harmonikus építményeivel és múzeumaival; a nagy kiterjedésű, tavakkal teli régió a fővárostól északra az ipar és a turizmus központja; Ostrobothnia nyugatra homokos tengerpartjairól és elbűvölő, régi épületeiről híres, e régió a finn kisebbségnek otthona is egyben. A messzi északon található Lappföld, a kirándulók álma, annak zubogó folyóival, magányos vízeséseivel, egyedi számi kultúrájával és a szintén híres világos éjszakáival. Leginkább Finnország ezen része hasonlítható a Sibelius művében bemutatotthoz, mely feledhetetlenül fennséges.

Finnország erdőségekkel és mocsarakkal borított föld, több mint 50 000 tóval és ezernyi szigettel; szinte elég ahhoz, hogy minden finn családnak jusson egy sziget vagy tó, bőven hagyva helyet az idelátogatók számára is. A tavak majd 10%-át borítják a teljes területnek; a legnagyobb tó, a Saimaa, dél-keleten, hozzávetőlegesen 4 400 km2-et foglal el. Finnország tavai nem túl mélyek, mégis az átlagos mélység eléri a 100 m-t.

A tájkép délen általában sík, mely fokozatosan emelkedik, észak-nyugaton, közel a norvég határhoz vannak magas csúcsok is, mint a Mount Haltia, Finnország legmagasabb hegye (1 328 m). Finnország számos folyója közül a leghosszabb a nyugati parton talalható Kemijoki (512 m), mely a Bothania-öbölbe ömlik.

Finnország felszíne alatt elterülő kőzetréteg egy óriási gránitlap, melynek keletkezése kb. 4 600 évvel ezelőttre, a Prekambrium korra tehető. A jégkorszak jelentős nyomokat hagyott ország felszíneben. Ahogyan a jég vonult vissza, számos helyen hagyott maga után homokos és kavicsos üledékből képzett gerinceket. Ezek közül a legnagyobbak délen található Salpausselkä ormai. A masszív jégtakaró súlya alól felszabaduló területek a mai napig fokozatosan gyarapodnak; tulajdonképpen az egész ország veszélyeztetve van a növekvő tengerszint által, mely minden évben kb. 9 mm.

Az olvadó jég sok agyagot, iszapos hordalékot is hagyott maga után, melynek köszönhetően Finnország gazdag termékeny talajban. Az mocsaras északi harmad tőzegréteggel borított, mely jellemző az ország területének kb. 30%-ára.

Finnország közelsége a Sarkkörhöz okozza a jellemzően meleg nyarakat és a hideg teleket. Nyáridőben a hőmérő higanyszála akár 30 ˚C-ig is emelkedhet, még a legészakibb részen, Lappföldön is. Ilyenkor Finnország vezet a legmagasabb átlaghőmérséklettel Észak-Európában, Hollandia és Belgium mellett. Télen a hőmérséklet gyakran -30 ˚C alá esik, februárban általában -30 ˚C és -15 ˚C között ingadozik.

Meglepően kevés eső esik Finnországban. Az éves csapadékmennyiség mintegy 30-40%-a hó fomájában hullik. Novembertől áprilisig az ország nagy részét fehér hótakaró borítja; Lappföldön a tél már októberben elkezdődik és egészen májusig kitart. A száraz levegő valamelyest elviselhetővé teszi az alacsony hőmérsékletet. A tavasz későn jön, ám ha megérkezik, a hó hihetetlenül gyorsan olvad el; az ősz pedig nagyon színes – különösen Lappföldön –, mikor az első köd megcsípi a leveleket, az erdők sárga-vörös-barna tengerként tündökölnek.

A téli sportok kedvelői legjobban teszik, ha március közepe és április vége között látogatnak ide. Nyáron – érdemes megjegyezni – a finnek többsége szabadságra megy és a legkedveltebb helyek igazán zsúfolttá válnak – szóval amennyiben lehetséges, a látogatást ezen időszakon kívülre tervezzük.

Nincs a világon olyan ország, melynek több mocsara van, mint Finnországnak; ez egy olyan ismertetőjegye, mint a finn tavak. Az ingoványokon terem – elmaradhatatlan szúnyoghadak kíséretével – a mocsári hamvas szeder, melyet learatnak és különleges likőrt készítenek belőle.
Az ország nagyrészét tűlevelű erdő borítja, de délen található néhány lombhullató fafajta is, mint a nyírfa, a juharfa és a szilfa. Finnországban a tűlevelű fák nagyrésze lucfenyő. A növényzet nem túl változatos, viszont néhány ehető gomba fajta és sokfajta bogyósnöveny is van az erdőkben.
Reduced: 78% of original size [ 650 x 296 ] - Click to view full image

Finnország állatvilága ‘él és virul’: az erdőkben medvék, rozsomákok, jávorszarvasok és hiúzok élnek. A jávorszarvas, mely egyszer már majdnem kihalt, újra elszaporodott, olyannyira, hogy a jelenlegi állományból évente 50.000-et ki kell lőni. A vadon élő rénszarvas eltünt, az északon megmaradt egyedeket háziasították, jelenleg 200.000 él belőlük Finnországban.

A szigetek partvonala nagyszámú tengei madárfaj otthona, főkent a sarki csérnek, a fekete hátú sirálynak és még pár vizimadár fajtának, melyek az ország belsejében lévő tavak környékén élnek. Számos halfajta él Finnországban, mint pl. a lazac, a csuka, a pisztráng, az igen kedvelt fehérhal és a balti-tengeri hering.

Lehetetlen tökéletesen leírni a fehér éjszakák értékét, míg el nem töltöttünk ott előtte egy teljes finn telet. Június és július alatt, mikor a nappalokat és az éjszakákat csak az alkony egy rövid szakasza választja el délen, és a Nap sosem nyugszik le északon, a természet gyorsan kitalálja, mit is veszített a téli hónapok alatt. Az évnek ez az időszaka különleges atmoszférával bír, ahogy a folyók partjain és a szigeteken öröm tüzek lobognak, melyek a finn babona szerint a sikeres őszi betakarítást segítik.
Kaamos a finn neve azoknak a hosszú sarki éjszakáknak, mikor a nap a horizont alatt mozog, s a hold illetve a csillagok fénye sajátos alkonyi derengést alkotva tükröződik a hórol.

A sarki fény (aurora borealis) egy elragadó természeti jelenség. A számik úgy gondolták a fényjátekot a holtak szellemei csinálták; ma már tudjuk, hogy a légkör pozitív töltésű részecskéi (protonok és elektronok) és a magasabban fekvő atmoszférikus részecskék kölcsönhatása okozza. Az ionok különböző hullámhosszú sugárzást bocsátanak ki, jellegzetes színt adva a sarki fénynek (vöröses és zöldes-kék). A tudományos vizsgálattól eltekintve is klassz látványosság a megfigyelése.

Himnusz magyarul

Hazánk

Hazánk,Finnország,Te drága szó
Zendülj az ajkakon !
Nincs bérc,egekre felnyúló,
Se völgy,se part oly bájoló,
Sehol,mint itten Északon,
Öledben ősi Hon.

Hazánk szegény,de hadd legyen
Annak ki kincsre vágy,
Hadd vesse meg az idegen,
De mi szeretjük mind híven:
E sziklatáj,ezernyi láp
Nekünk tündérvilág.

Oly kedves a sellők zaja,
S az ér a völgy ölén,
Sötét fenyőink sóhaja,
A fényes nyári éjszaka.
Itt szívderítő érzemény
Minden mi dal,mi fény.

Apáink itt harcoltak
Kezükben kard,eke
Ború volt,vagy sütött a Nap,
Szerencsében vagy balsors alatt
A finn nép egyként éreze,
Nem redült meg szíve.

S a vér,mi bőven hullatott,
Értünk folyt gazdagon,
Öröm-virága itt nyílott,
Itt éreze bút és bánatot,
Övé volt munka fájdalom
Sok hosszú századon.

Áldás és boldogság nekünk
Ittlétünk perce mind.
Bár zord legyen itt életünk,
Ez a hazánk,szülőhelyünk.
E földtekén ily drága kincs,
Mint e hely,semmi sincs.

S most ím előttünk láthatunk
Egy téres tartományt.
Kitárhatjuk felé karunk,
Tavaira mutathatunk,
És boldogan mondhatja szánk :
Ez itt a mi Hazánk !

S ringasson bár fény,kényelem
Arany-felhők alatt,
S éltünk örök vígság legyen,
Melyben panaszkönny nem terem,
Ez a sovány föld marad,
Hová vágyunk ragad.

S ki festhetné a sok viszályt,
Melyet e nép megért,
Midőn ellen tiprá honát,
S éhség,fagy kínja járta át ?
Ki mérné föl a szenvedést,
S mit hullatott a vér ?

Oh,föld,ezer tó földje Te,
Dal s hűség honja vagy.
Te vagy a révpart enyhelye,
Múltúnk,jövőnk ígérete.
Légy bár szegény,gondot nem ad,
Csak boldog légy és szabad !

Kinyílik egykor,érzem én
Virágod bimbaja.
Szeretetünk örök tüzén
Fakad számodra üdv,remény :
Fennen csapong még valaha
A mi Hazánk dala !

Finn Himnusz

Maamme

Oi maamme, Suomi, synnyinmaa,
Soi, sana kultainen!
Ei laaksoa, ei kukkulaa,
Ei vettä rantaa rakkaampaa,
Kuin kotimaa tää pohjoinen,
Maa kallis isien!

On maamme köyhä, siksi jää,
Jos kultaa kaivannet
Sen vieras kyllä hylkäjää,
Mut meille kallein maa on tää,
Sen salot, saaret, manteret,
Ne meist on kultaiset.

Ovatpa meille rakkahat
Koskemme kuohuineen,
Ikuisten honkain huminat,
Täht'yömme, kesät kirkkahat,
Kaikk'kuvineen ja lauluineen
Mi painui sydämeen.

Täss auroin, miekoin, miettehin
Isämme sotivat,
Kun päivä piili pilvihin
Tai loisti onnen paistehin,
Täss Suomen kansan vaikeimmat
He vaivat kokivat.

Tään kansan taistelut ken voi
Me kertoella, ken?
Kun sota laaksoissamme soi,
Ja halla näläntuskan toi,
Ken mittasi sen hurmehen
Ja kärsimykset sen?

Täss on sen veri virrannut
Hyväksi meidänkin,
Täss iloaan on nauttinut
Ja murheitansa huokaillut
Se kansa, jolle muinaisin
Kuormamme pantihin.

Tääll' olo meill on verraton
Ja kaikki suotuisaa,
Vaikk onni mikä tulkohon,
Maa isänmaa se meillä on.
Mi maailmass on armaampaa
Ja mikä kalliimpaa?

Ja tässä, täss' on tämä maa,
Sen näkee silmämme.
Me kättä voimme ojentaa
Ja vettä rantaa osoittaa
Ja sanoa: kas tuoss' on se,
Maa armas isäimme.

Jos loistoon meitä saatettais
Vaikk' kultapilvihin,
Mis itkien ei huoattais,
Vaan tärkein riemun sielu sais,
Ois tähän köyhäänkotihin
Halumme kuitenkin.

Totuuden, runon kotimaa
Maa tuhatjärvinen
Miss' elämämme suojan saa,
Sa muistojen, sa toivon maa,
Ain ollos, onnes tyytyen,
Vapaa ja iloinen.

Sun kukoistukses kuorestaan
Kerrankin puhkeaa,
Viel lempemme saa nousemaan
Sun toivos, riemus loistossaan,
Ja kerran, laulus synnyinmaa
Korkeemman kaiun saa.

Első bejegyzés :)

Hatalmas nagy szerelmem Finnország. Azt is mondhatnám, hogy az egyetlen. :D A vágyam, az álmom, hogy kiköltözhessek végleg, már nagyon-nagyon régóta. Ezt a blogot pedig azért hoztam létre, hogy közelebb hozzam ezt a csodálatos országot és lakóit, és hogy a finn nyelvbe is beavassam az arra kíváncsiakat. :) Szó lesz itt mindenről, az országról, a finn emberekről, és hetente egyszer leckéket is írok majd a finn nyelvkönyvemből. :)